Mikor véget ért a vacsorának Aurélia felment a szobába. Levette a ládát a polcról és kinyította. Kivette a nyakláncot és nézte, a fénye visszatükröződött az arcáról.
- Ne kísérsd magad!- A háta mögött megszólalt egy hang, Jack hangja az ajtófélfához dőlt majd Aurélia felé ment és újból megszólalt:
- Szép az a nyaklánc. Igaz?
- Igen, de a szépség nem minden! Ez a nyaklánc gonosz!- Mondja Aurélia. Egy idő múlva Jack megszólal:
- Jó meglátás! Hány éves is vagy?
- Tizenöt.
- Jó meglátásaid vannak ahhoz képest, hogy csak tizenöt vagy.
- Érdekes, pedig a szüleim azt mondták, hogy mégegy évet bent kellett volna maradnom az általános iskolában.
- Lehet, hogy nekik más arcodat mutattad. Azt olvastam, hogy az embernek négy arca van. Az első amit a szüleidnek, rokonaidnak mutatsz, a második amit csak a barátaidnak, a harmadik amit saját magadnak, a negyedik pedig az, amiről még nemtudsz.
- Érdekes! Ezt hol olvastad?
- A könnyvtárban.
- Azt hittem, hogy neked nincs időd könnyvtárba járni. Nem köt le tulságosan az, hogy életeket mencs?
- Hát néha kell lazítani is.- Rávágta Jack vidáman. De Aurélia elszomorodott, Jack tudja mi a baja és hozzá is szólt megértően:
- Ne aggódj! Megtaláljuk őket!
- Bár úgy lenne! Ki tutja hova repültek vissza vagy előre!
- Nekünk az a feladatunk, hogy megykeressük őket, és, hogy vigyázzunk rád!- Jack átöletlte Auréliát. Egy hang a hátuk möhött így szólt:
- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a gyöngéd pillanatot! De valamit mondanom kell!- Nicolas az. Néhány perc múltán újból megszólalt:
- Holnap visszautazunk a múltba és megpróbáljuk megkeresni a szüleidet!
A következő fejezet a következő oldalon!