Az idő rabjai 

                         II. fejezet                        

 

- Már ébredezik!- Mondja egy hang, és az a hang Jack hangja. Még a kocsiban ülnek.

- Mi történt?- Kérdezi Aurélia miközben nyitogatja a szempilláit.

- Hát azon kívül, hogy aludtál félórán át, olyan nagyon semmi.- Jelenti ki Nicolas. Jack összeszorítja a száját és vonogatja a szemöldökét míg végül megszólal:

- Kiszáltál a kocsiból azzal a tudattal, hogy ott van elötted az anyukád, majd végül elájultál. Szerencse, hogy elkaptalak. Egy kis idő múlva Nicolas kijött a házból és átvizsgálta a fejedet, majd kiderült, hogy hallucináltál elég erősen.- Aurélia megvonta a szemöldökét és maga elé bámult.

- Dehát nemis szívtam drogot!

- Iden, de azért keztél el hallucinálni mert tulságosan megrázott az, hogy kishíján majdnem megölt valaki.- Monta Jack. Aurélia kinézett az ablakon. A táj gyönyörű de van benne valami fura is. Nagyon elhagyatott,szinte nincsis ember seholse! Vagyha vanis azok csak öregek.

- Mi ez a hej? Még életembe nem jártam itt.

- Érdekes! Pedig a városban van. Itt nem nagyon vannak emberek, vagy ha vannak, azok vagy bűnözők vagy olyanok akik elakarnak relytőzni a világ elől. Itt úgyse találja meg őket senki. -Beszélt Nicolas. 

-A nyaklánc megvan?- Kérdezte Aurélia. Nicolas elégedetten rávágta:

- Igen, sikerült. Hála nekem! -Lekanyarodtak a kocsival egy útra azon mentek egy darabig. Majd egy házhoz értek ami meseszép, egy kicsit hasonlít egy várra de annyira mégsem. Kiszáltak az autóból és bementek a házba. Ugyanojan szép belülről mint kívülről. Jobbról is balról is lépcső vezet. Auréliának csak úgy tátva maradt a szája. De egyszer csak csodálkozva megszólalt:

-Hűha! De nagy ez a ház! És csak ti laktok itt? 

-Meg Matilda aki felel a mosásért, főzésért és takarításért. De mostmár te is velünk laksz. -Monta Jack közelebb lépve Auréliához. A jobboldali lépcsőn lelép egy nő. Barnásfekete színű a haja, a testalkata közepes. Odalép Auréliához kezet nyujt és bemutatkozik: 

-Szia! Engem Matilda Spangtonnak hívnak! 

- Jónapot én Kardosi Aurélia vagyok! 

-Már előkészítettem a szobádat, remélem tetszeni fog! Gyere körbevezetlek!- Beszélt kedvesen Matilda. Aurélia már épp ment volna amikor Nicolas megszólal: 

- Várj! Szeretném ha erre vigyáznál!- Odanyújtotta a ládát Auréliának- Dugd el olyan hejre ahol senkise találja meg, még tese! 

- Rendben!- Megfogta a ládát és Matilda elvezette őt. Nicolas gyanakvóan megszólal:

- Remélem nem döntöttem rosszul! 

- Bízhatunk benne! Tudom! - Jelentette ki Jack. Nicolas összefonta a kezét és elment. Miközben jártak szobáról szobára Aurélia nem bírta ki, hogy ne kérdezzen:

- Ön mióta tetszik itt dolgozni?

- Hú hát már jó régóta! Talán 30-35 éve? De hát ki számolja? De azt tudom,hogy Jack születése előtt is itt dolgoztam. 

- És mindíg csak hárman laktak itt?

- Nem, Jack szülei is velünk éltek csak aztán elmentek, sőt mégegy lányis itt lakott de ő is elment. De szoktak jönni ide látogatók  rokonok, barátok. Multkór példáúl Nicolas unokaöccse aludt itt két napot. Szóval nem vagyunk mi mindíg egyedűl!

- Persze nincs vele bajom csak ez a ház kicsit nagy három embernek.

- Hát igen vagy száz éve itt áll.

- Olyan régóta? Hogy-hogy nem esett még össze? 

- Néha felújítjuk. Na itis van a szobád remélem tetszik!- Belép Aurélia. A szoba nagyon szép. A plafonon aranyozott csillár van, az ablakot meg ezüstös dísz broítja. A lába alatt meg aranyos ezüstös márvány van. A fal fehérre van festve. Föl rakta a ládát egy polcra. Ment két lépést fordúlt egyet és csodálkozva megszólalt:

- Hűha! Ez a szoba úgy néz ki mintha egy királylányé lenne!

- Hát igen gyönyörű egy szoba! 

- Te külföldi vagy? 

- Nyolcéves koromig kint éltem Spanyolországban.- Mondja Matilda miközben odalép a ruhásszekrényhez és kinyítja.- Remélem, hogy eltaláltam a méretedet! Itt mindenféle ruha van, sőt még fürdőruha is! 

- Köszönöm!

- Szívesen! Most lemegyek vacsorát főzni, addig nyugodtan próbálgassad a ruhákat!- Kiment Matilda. Aurélia benéz a ruhásszekrénybe, előszőr egy fekete miniruhát próbál fel egy combcsizmával, majd egy egészen fehérruhát  ezüst cipővel. De végezetül egy fekete nadrágot és egy terepszínű felsőt.

- Ez jó lesz!- Mondja elégedetten és kimegy az ajtón. Mikór leért már ott volt Matilda, Jack és Nicolas. Hátra néztek elkerekedett a szemük Jack mondja csodálkozóan:

- Hűha! Hihetetlenül jól áll neked a terepszín!

- Honnan szedted ezt?- Kérdezi Nicolas hitetlenkedve.

- A ruhásszekrényből. Amit én ajánlottam neki. Mert titeket elnézve azt hittem, hogy szakadt ruhában fog jönni. -Válaszolt Matilda.- Gyere ülj le!- Kihúzta a széket Auréliának.- Remélem szereted a gombalevest!

- Igen, szeretem!

- Akkor jó.

 

Folytatás a következő oldalon!

 

Oldal: Az idő rabjai II.fejezet
Kitalált tündérmesék,valós mesék. - © 2008 - 2024 - tunder-mesek.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat