A fegyverét oda szorította Aurélia fejéhez már épp meghúzta volna a ravaszt amikor, berontott egy srác. Barnásszőke a haja és kékszínű a szeme. Izmos kezébe vesz egy kis gömböt azt rádobja, az alak elrepül. A srác gyorsan felkapja Auréliát és kiviszi a házból, a ház elött egy autó van, elég modern tipusú. Auréliát berakja a kocsiba, eltelik egy kis idő végül magszólal:

- Ki volt ez? És kik maguk?

- Én Jack vagyok- monta a srác- ő meg aki mellettem űl Nikolas.

- Helló! -Köszönt Nicolas. Olyan középkorúnak tűnik, barnás árnyalatú a haja és egy kicsit mogorvának tűnik.

- És ez az ember a jövőből jött. -Monta jack. Aurélia meg rögtön rávágta:

- Az kizárt dolog, hogy ember volt! Lőttem a nyakára kétszer és nem halt meg!

- A jövőben gyártanak átlátszó golyóálló mellényeket. -Jelentette ki Jack.

- De vörös volt a szeme,és én meg úgy tudtam, hogy csak a vámpíroknak és az albínóknak szokott vörös szemük lenni! Ez meg nem volt sem albínó se vámpír!- Monta fenhangon Aurélia. Jack meg rávágta:

- Vörös konktaklencse volt rajta.

- oké, és mégis mit akart ez tőlem? Mert az biztos, hogy nem betörő volt! A betörő csak szimplán leütött volna, de ez egyenesen megakart engem ölni! -Kérdezi Aurélia fenhangon. Nicolas meg válaszolt:

- A hatalom nyakláncát kereste, másnéven démoni nyaklánc. A nyaklánc megtud nyitni különdböző világokat és dimenziókat az alvilágtól kezdve a túlvilágig. De csak az arra méltó tudja megnyitni a kapukat és irányítani a benne élő lényeket, a tündérektől a koboldokig, a vámpíroktol a szellemekig. De ha valaki felveszi a nyakláncot az levenni többé nem tudja, a hatalmába ejti.- Aurélia vonogatta a szemöldökét míg végül megszólalt:

- Hogy került ez az úgynevezett nyaklánc a szüleimhez?- eltelik egykis idő, végül Nicolas folytatja a maga monológját:

- Ez a nyaklánc az alvilágban készült, egy boszorkánymeseter ellopta onnan. A szüleid pontosan tudták, hogy ez a nyaklánc létezik, és aztis tudták, hogyha rossz kezekbe kerül akkor kitörik a káosz. Igy a szüleid elvették a nyakláncot.

- Inkább ellopták.- Szakította félbe jack. Nicolas folytatta:

- Miután ellopták a nyakláncot,a szüleid vissza jöttek a multba.

- Azt meg hogy? -Kérdezte csodálkozva Aurélia. Nicolas válaszolt:

- Egy óra segítségével, pontosabban ezzel az órával.-Nicolas elővett egy csillogó arany órát és odanyújtotta Auréliának. Csak úgy csodálkozott mintha nemis lenne igaz.- Ebböl az órából csak öt van vagyis lesz a világon.

- Hamár a szüleimnél tartunk, akkor ők most hol vannak? Visszarepültek az őskorba?

- Nagy valószínűséggel igen. Vagy még régebbre mentek vissza. -Monta Nicolas. Aurélia elkezdett beszélni bizonytalanul:

- Oké akkor ha jól értem-e: A szüleim a múltban éltek,  és elcsortak egy úgynevezett boszorkánymestertől egy ,, hatalom nyakláncnak " nevezett nyakláncot és fogtak egy órát ami vissza repítette őket ide. Most vagy teljesen megőrültem vagy csak képzelem az egészet! Mert biztos, hogy nem álmodom! Ha álmodnék akkor nem fájna így a lábam! Ezt meg visszaadom mert a végén visszarepítem magamat a középkorba! -Odanyújtotta az órát, Nicolas elvette és mondta a magáét:

- Hát sajnálattal kell közölnöm veled, hogy ez a valóság, és elég jól viseled úgylátom.

- Jó deha látok angyalokat és tündéreket repülni a fejem fölött akkor már tuti megőrrültem!- Hozzátette Aurélia.

- Mér? Nem hiszel a tündérekben és az angyalokban? -Kérdezte Jack. Aurélia meg válaszolt:

- Hát mondjuk úgy, hogy kötelező hinnem bennük mert a szüleim katolikusok. De mostmár azon se lepődöm meg ha tényleg léteznek! -Egy pár percig  csöndben voltak majd megszólalt sajnálkozva Nicolas :

-Sajnálattal közlöm de vissza kell mennünk a házba! Mindenre gondoltunk csak arra nem, hogyha az az ember még mindíg keresi a nyakláncot akkor nagy valószínűséggel megis fogja találni!

-De nem lehetne úgy hogy őt kirakjuk valami biztonságos helyre? - Kérdezi Jack. Nicolas kényszeredett hangsúllyal válaszolt :

- Annyi időnk nincs! Kitudja talán már megis találta! -Fordultak eggyet a kocsival. Néhány perc alatt már ottis voltak a háznál.

- Várjatok! Én ezt nemértem! Jack nem ölte meg azt az alakot? -Kérdezte Aurélia.        

-Az egy olyan anyag volt amitől nem hal meg csak egy pár percig elkábul. - Monta Jack miközben berugta az ajtót. Körülnézett Nicolas a konyhában Jack meg a nappaliban. Nicolas előjött:

- Mondcsak a szüleiden nemvettél észre semmi furát? Nem érezted úgy, hogy titkolnak előled valamit?- Kérdezte. Aurélia forgatja a szemét jobbra-balra míg végül válaszolt:

-Nekem mindigis voltak kételyeim velük kapcsolatban. De az egyszer biztos: ha csak egyszeris bekukucskáltam a szobájukba rögtön szobafogságot kaptam.

- Jack gyere! Fel kell mennünk az emeletre! -Jelentette ki Nicolas. Felmentek a lépcsőn és bementek a szobába. Csakúgy repültek a holmik össze-vissza míg nem találtak egy fa ládát.

- Ez lesz az! -Jelentette ki Jack.

- A szüleid túlságosan is vigyáztak erre a nyakláncra! Még saját maguk elől is elzárták! -Monta Nicolas miközben nagynehezen kinyitotta a ládát. Csak úgy fénylett az egész szoba. A nyaklánc köve ovális alakú és nagyon fényes, arany színű jelek vannak rárajzolva. Jack és Nicolas Auréliát nézni egy kicsit zavartnak látszik majd megszólal:

-Ne nézzétek így rám! Én azt se tudtam, hogy létezik ez a nyaklánc!  Egyáltalán meg minek ez a nyakék?

- Eddig a szüleid vigyáztak rá, most rajtunk a sor. Hogyha itt lesz az idő akkor vissza visszük az alvilágba. -Válaszolt Nicolas.

- Oké, sok sikert én addig megpróbálok  kitakarítani. -Monta Aurélia. Jack megvonta a szemöldökét végül megszólalt:

-Te jössz velünk! Nem hagyhatunk itt! 

-Mármint az alvilágba? -Kérdezte Aurélia. 

-Nem, az othonunkba.- Mondták egyszerre mind a ketten. 

-De az nem túl kockázatos?

-Már mér lenne az?- Kérdezi Jack. Aurélia leül a szülei ágyára és válaszol:

-Hát mert, hogyha az az alak vagy ember, vagy nevezzétek ahogy akarjátok, ha engem üldöz akkor előbb vagy utóbb megfog találni. 

-Hogy milyen figyelmes vagy- Jegyzi meg Jack és oldalba böki Nicolast. Hirtelen hallottak egy zörgést. Mintha valaki menne fel a lépcsőn. Egyre feljebb megy míg végül kinyílik az ajtó. Az alak az. Nicolas nyugodtan és magabiztosan kijelentette: 

- Ti menjetek! Én addig ezt elintézem! - Abban a pillanatban Jack felugrott az ágyra és elővett egy horgot azt kidobta a ház előtt álló fára. Megragadta Auréliát és kiugrodtak az ablakon. Mikor leértek a földre gyorsan a kocsihoz szaladtak, és beültek.

- Most mi lesz? - Kérdezi félénken Aurélia, Jack válaszol:

-Megvárjuk míg Nicolas végez.- Vártak Aurélia jobbra pillant látja az anyját valami olyasmit mond: Gyere kislányom! Gyere! -kilép a kocsiból. Jack odaszól hangosan:

-Te mitcsinálsz? Szálj vissza a kocsiba!

-De itt van anya! 

-Nem! Itt nincs senki! -Abban a pillanatban Aurélia eszméletét veszti. 

 

A következő fejezet a következő oldalon! 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Az idő rabjai I. fejezet.
Kitalált tündérmesék,valós mesék. - © 2008 - 2024 - tunder-mesek.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat