Az idő rabjai                                        I. fejezet

     Egy lány megy haza a suliból, kezében a telefonja beszélget a barátnőjével. Épp azon folyik a vita, hogy kinek tetszik egy srác a suliból. A lányt Auréliának hívják 15 éves, aranybarna színű a haja és szürkeszínű a szeme, az arca nagyon szép. Leteszi a telegont előveszi a táskájából a  kulcsot és beteszi a zárba- nyitva van -nagyot csodálkozik pedig mindíg beszokott lenni zárva az ajtó. Benyit a házba úgynézki mint az atombomba robbanás.

- Anya, apa!- Mongya félénken. Gyorsan előveszi a telefonját felhívja az anyját de miután látja darabokban a telefonját megpróbálja felhívni az apját de a hangposta válaszol:

-Szia apa! Úgy jöttem haza a suliból, hogy  szétvan barmolva a ház! Mi történt? Ha hallod ezt akkor kérlek hívj vissza! Ha egyáltalán még éltek!- Lette, gyorsan a vezetékes telefonhoz sietett bepötyögte a rendőrség számát. Félénken mondta: 

-Halló! Rendőrség? Betörés történt itt a... - Lát egy alakot, egy puskát tart a fejéhez. Aurélia megmarkol egy deszkát a háta mögött megütötte az alakot de megse mozdult. Felállt, megpróbálta kicselezni de végül átbújt a lába alatt. Berohant a konyhába az alak rögtön utána lefogta Auréliát és lenyomta a konyhapultra. A keze ügyébe akadt egy serpenyő azzal az alakot leütötte. Összeesett Aurélia felrohant a lépcsőn mert tudta, hogy az apukájának van egy puskája. Felért a szülei szobájába gyorsan előkotorta a puskát az alak belépett a szobaajtón Aurélia félénken de magabiztosan mondta:

- Félre vagy lövök!

- Biztosvagy te benne?- Kérdezi az alak magabiztosan. Két lövés hallatszott de nem az alak lőtt hanem Aurélia. Megse rebbent mintha nemis lőtték volna meg!

- Maga nem ember! -Jelentette ki Aurélia. Az alaknak széles vigyor van az arcán. Végül ő is megszólal:

-De ember vagyok csak a jövőből jöttem!

-Maga be van szívva!- Aurélia szinte már kiabál, az alakot ellőkte az ajtó elől. Kiszaladt a szobából. A lépcső elött megbotlott és csak gurult, gurult míg le nem ért a padlóra. A lába között még lőtt egyet. Felállt, az alak kilődte a kezéből a puskát, ahogy elrepült a puska úgy esett el Aurélia is. A fegyverért elcsúszott megfogta. 

-Ennek lőttek! -Jelentette ki és eldobta a puskát. Az alak már leért a lépcsőn, szinte hallani ahogy recseg alatta a padló. A fegyverét odaszorítja Aurélia fejéhez, már épp meghúzta volna a ravaszt amikor.

Folytatás  következő oldalon! 

 

 

Oldal: Az idő rabjai I. fejezet.
Kitalált tündérmesék,valós mesék. - © 2008 - 2024 - tunder-mesek.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat